Bementem a szobámba, majd miután Rob is bejött, becsuktam magunk mögött az ajtót.
- Nem kéne inkább bezárni?-mosolygott féloldalasan.
-Már miért kéne?- néztem rá értetlenül.
-Hát, nem is tudom. Miért hívtál fel? –mi van?
Ez komolyan azt kézelte, hogy felkínáltam magam neki? Az istenért, a szüleink lent vannak a földszinten!
-Te teljesen bolond vagy!- közben elmentem mellette, és elfeküdtem az ágyamon.
Talán rossz döntés volt, mert rögtön mellém feküdt. De hát hova mentem volna, talán üljek a földre? Különben is, egész nap talpon voltam!
Közben Rob egyre közelebb jött, mígnem félig már rajtam feküdt, és az ajkaink csak pár centire voltak egymástól.
-Biztosan nem zárod be azt az ajtót? Bár, nekem így is jó...-mondta, majd végig simított az oldalamon, közben én a nyakára simítottam a kezemet, az ajkai egyre csak közelítettek, majd behunytam a szemem, és átadtam magam az élménynek.
Megcsókolt, végre, valahára. Rájöttem, hogy ez volt az, amit már az elejétől fogva vártam. Nyelvünk teljes összhangban mozgott, mire megszólalt a vészcsengő! Csak meg akar dönteni, és most itt van neki az alkalom! ÉN kínáltam neki az alkalmat! Amint ezt felismertem, azonnal eltoltam magamtól.
-Hagyjál! – lihegtem, és próbáltam helyrehozni a légzésem.
-Miért?-mondta vágytól izzó szemmel – Akarlak! Annyira kívánatos vagy!
Közben megint végig simított az oldalamon, mire én felpattantam az ágyból, és az ágy mellett álltam, őt bámulva. Egyszerűen nem tudtam róla levenni a szemem. Térdenállva közeledett felém, a derekamnál fogva visszahúzott magához, majd hátradöntött az ágyon.
Mostmár nem voltam erős. Csak hagytam magam. Csináljon amit akar. Addig úgysem hagy békén. Próbáltam teljesen érzelemmentes lenni, nehéz volt, de sikerült, tudtam, hogy ez az egyetlen esélyem, hogy békén hagyjon. Ha nem csinálok semmit. Nem csókoltam vissza, lényegében csak feküdtem ott, mint egy darab fa, ő pedig csókolgatott. Végig csókolta kezemet, majd a nyakamat, de amint ránézett az arcomra, mindent abbahagyott. Leszállt rólam, és elfordult. Kihasználtam az alkalmat, és kimentem a szobából.
Fogalmam sem volt, hová mehetnék, csak a lábaim vittek. Nem tudtam mit csinálok, csak lementem a nappaliba anyáékhoz.
-Anya! –mondtam elcsukló hangon, éreztem, hogy sírni fogok.- El akarok menni!
Fogalmam sem volt róla mit beszélek. Csak úgy jött.
-Mi a baj kicsim?-mindhárman rémülten néztek rám.
- Rob bántott? – kérdezte Mrs. Pattinson.
Ahogy meghallottam Rob nevét, elfutottam. A kezembe kaptam egy cipőt, és egy kabátot, és elfutottam. Fogalmam sincs, miért borultam ki ennyire. Fogalmam sincs, mit érzek Rob iránt. Egyszerűen csak FOGALMAM SINCS!!!
És akkor vettem észre, hogy mivel nem figyeltem semmire, a cipő ugyan szerencsére az én conversem, de a kabát nem az enyém. Hanem Robé. Ekkora pechem is csak nekem lehet. Gyorsan belebújtam, hogy legalább ne fázzak meg, és amint megéreztem az illatát, már egyáltalán nem akartam sírni. Abbahagytam a futást is, inkább csak sétáltam, majd inkább megálltam, arra gondoltam, talán jobb lenne visszamenni. Anya biztosan nagyon aggódik értem. Igaz, kb. 5 perce futottam el, de akkor is. Sötét van, és alig vannak az utcákon. Elindultam visszafelé, de hirtelen egy mellkasba ütköztem...
Rob volt az. Nem tudtam megszólalni, viszont Ő annál inkább.
-Mégis mit képzelsz magadról, csak úgy eljösz otthonról? Az anyád teljesen szétaggódta magát. Ez nem egy kisváros, remélem tudod!
Majd megragadott a karomnál és elkezdett hazafelé húzni. De persze nem hagytam magam. A jó édes anyjával szórakozzon! Bár, tényleg aranyos az anyja...De mindegy! Akkor se velem!
-Mi közöd van hozzá? Miért érdekel annyira, hogy mi van velem?
-Mert...mert csak.
-Ez nem válasz.-mondtam, majd megálltam.
Elengedte a kezemet, és szembefordult velem.
-Miért álltál meg?
-Beszélgetni.
-Nem most fogunk beszélgetni.
-De, igenis most fogunk beszélgetni. Most, vagy soha.
-Akkor soha. Most örülsz? Na gyere! – már ragadta volna meg ismét a karomat, de nem hagytam rá neki időt, közelebb léptem, és megcsókoltam. Azonnal viszonozta. Most még job volt, mint az előbb az ágyban. Talán azért, mert most éreztem benne valamit. Valami törődést. Nem csak vágyat. És én még többet akartam ebből, mert ki tudja, mikor lesz megint ilyen alkalmam, ezért a nyaka köré kulcsoltam a karjaimat. De muszály volt elszakadnunk egymástól levegőhiány miatt. Nem mertem a szemébe nézni, csak elengedtem és elindultam hazafelé. Már semmi kedvem nem volt beszélni. Rob meg csak jött utánam.
Mikor visszaértünk a házba, anya a nyakamba ugrott, szinte megfojtott. Azt mondta, hogy ha elmentek a vendégeink, akkor el kell beszélgetnünk valamiről. Na vajon miről?
Nemsokára Robék tényleg elmentek, most nem adtak puszikat, szerintem minél hamarabb el akartak innen tűnni. Rob még visszanézett az ajtóból, de nem tudtam kiolvasni a tekintetéből semmit. Pedig annyira akartam...
*
Pár perccel később már a kanapén ültem, szemben velem anya.
- Kislányom. Tudnod kell, hogy én nagyon szeretlek, és soha nem tudnék neked ártani. Teljes mértékben megbízhatsz bennem.
-Tudom, és köszönöm! Én is szeretlek. – mondtam, és készültem is volna felállni, de nem hagyta, és a vállamnál fogva nyomott vissza a kanapéra.
- Kicsim, mi van veled és Robbal?
-Semmi...-de magam is hallottam a hangomon, hogy nem valami meggyőző...
- Most mondtam, hogy megbízhatsz bennem! Látom, hogy valami nincs rendben. Bántott téged? Talán lefeküdtetek?- az utolsó mondatán teljesen ledöbbentem. Meg sem bírtam szólalni, talán ő is észrevette, ezért rögtön folytatta:
- Tudom, hogy soha nem beszéltünk ilyesmiről, de nem szeretném, ha magadba folytanál dolgokat. Ha szeretnél beszélni, bármikor fordulhatsz hozzám. Most is nyugodtam mondd el, ami a szívedet nyomja! Mit tett veled az a fiú?
-Jaj, anya! Olyan nehéz ez...-modtam, közben a fejemet az ölébe hajtottam és a lábaimat pedig a kanapéra fektettem.
Kislány koromban szoktunk így beszélgetni. Olyan megnyugtató.
-Csak nyugodtan kicsim. Van időnk. – pedig már tíz óra volt.
Máskor már rég felküldött volna a szobámba.
- Az...az első nap - kezdtem bele nagy nehezen – tudod, amikor elestem, tőle kértem segítséget. És, igazából ez semmi, nem is tudom miért mondtam el, csak annyira... annyira...
- Megfogott? –mondta, miközben a hajamat simogatta.
- Igen. Pedig akkora seggfej! És én annyira gyűlölöm...azt, hogy kicsit sem gyűlölöm. Pedig már többször is a tudtomra adta, hogy csak ARRA kellek neki...
- De, ugye...
-Dehogyis! Még mindig szűz vagyok! –mondtam kissé lehangoltan.
-És ez miért baj?
-Anya! Szerintem én vagyok az egész suliban az egyedüli!
-Nem szégyen az kislányom!
-Tudom, tudom.
-Szóval, visszatérve Robra. Te mit érzel iránta?
-Én? Fogalmam sincs. Mármint nagyon jól néz ki, és annyira...annyira...
-Drágám, az utóbbi tíz percben, már kétszer nem találtad rá a szavakat. Segítek: beleszerettél.
Az utolsó szónál felpattantam anya öléből, és felszáguldottam a szobámba.
Ilyen nincs. Beleszerettem volna? Nem. Nem történhetett meg.
Hiszen egy bunkó. De milyen helyes bunkó... A picsába.
Ki kell űznöm a gondolataimból. Egyszer és mindenkorra.
De ha egyszer ott van minden nap előttem? A suliban állandóan összefutunk. Hogy lehetne így elfelejteni? Megmondom hogyan: SEHOGY!
De én azért megpróbálom. Ha eddig nem adtam meg magam neki, akkor ezután is kell, hogy maradjon bennem egy cseppnyi józan ész! Mindig volt erőm eltolni magamtól.
Eddig. De remélem, mostmár letett rólam....
Befeküdtem az ágyamba és megpróbáltam elaludni. De sehogy sem ment. Órákig csak forgolódtam, mire végre sikerült elaludnom.
nekem nagyon tetszik a történeted :)
VálaszTörlésvárom a kövit siess :)
imádtam ezt a részt is :D
csak sajnálom h ilyen rövidek :\
remélem azért a többi hosszabb lesz :)
neeeee:D ez marha jó lett!:D azta...nem jutok szóhoz:D nagyon tetszett:D remélem holnap kapjuk a folytatást!
VálaszTörléspuszi
ez nagyon jó lett mint a többi:)már nagyon várrom a kövit remélem hamar lesz:)
VálaszTörlésNagyon -nagyon jó lett!
VálaszTörlésKíváncsi vagyok mi lesz ezután, vajon Rob hogy fog viselkedni Kristennel!
Nagyon várom a frisst!
Siess!
jaj nagyon jó lett! nem is tudok rá mást mondani!
VálaszTörlésvárom a folytatást!:D
puszi Szanika
Na végre rájött már a kiscsajhogy mit érez Rob iránt. Már csak Robon van a sor. Nekem tetszett ez a feji. Várom a kövi részt. Siess vele. Puszi: Katus
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésMa találtam rá az oldalra, visszamenőleg végigolvastam az egészet, és nagyon tetszett.....bár Rob viselkedését illetően vannak kétségeim, elég bunkóra vette a figurát, de felmerült bennem, hogy talán csak Kris hozza ki belőle a legrosszabbat.:-)
Te, légyszi, csak egy mondatban említsd meg, de had tudjam meg mi lett szegény Joeval :-(, bár ha tényleg ő uszította Robra a haverjait és nem azok önállósították magukat, akkor nem is fogom sajnálni!:-)
Amúgy meg van egy-két csavar, amit nem vágok. Oké, hogy Rob papa tudja, hogy Kris húzott be a fiacskájának, de vajon tudja az okát, Rob elmondta milyen bunkó volt(hát ezt valahogy erősen kétlem), és mit kever-kavar ezzel a vacsival?Mi a célja?
Hát bízom benne, hogy előbb utóbb megtudjuk, mert igazán kiváncsi lettem :-), és így hamar öregszem, hála Neked :-).
puszi
Roni
Szia!
VálaszTörlésNagyon klassz a történet, és jó, hogy ilyen gyakran frisselsz. Kiváncsian várom a kövi fejit!
V
nagyon jó lett a fejezet!
VálaszTörlésmár nagyon kíváncsi vagyok hogy fog ezután Rob viselkedni Kristennel, főleg az után a csók után amit Kris adott Robnak az utcán!
Nagyon várom a kövit!
Szia!
VálaszTörlésNagyon jó a történeted, már alig várom a folytatást!
Kíváncsi vagyok mi lesz Robbal és Krissel ezek után!
Nagyon várom a frisst!XD
Hali!
VálaszTörlésSzóval Kris végre felfogta,mi is a helyzet vele és Robbal.Robnak se lesz könnyű!De vmi benne is változott.Ez tuti!Viszont azt tényleg jó lenne tudni,mit is tud Mr. Pattinson a fiacskájáról,miért akarta ezt a vacsit?Mrs. Pattinson bizti semmit.