7.fejezet

Itt van a 7. fejezet, remélem örültök xD Aztán komikat írni!

Reggel anyám már 8-kor felkeltett, pedig én hamarabb elkészültem mint ő, az istenért! Csak felkatam egy farmert, amit könnyen le tudok venni, meg fel, egy pólót, amit szintén könnyen veszek le meg fel és kész. Na meg egy cipőt. A hajamat sem fésültem meg túlságosan, jó az úgy, ahogy van. Aztán persze még vártam anyámra negyed órát. Nem értem mi a faszért kell elmenni vásárolni? Van nekem elég cuccom. És különben is, minek a szoknya, ha máskor úgysem fogom felvenni? Magassarkú sem lesz rajtam soha a büdös életben többször! Holnap meg csak arra lesz jó, hogy kitörjem benne a bokám...

*

Mikor megérkeztünk, anyám rögtön lerohant egy boltot, ahol magának kezdett keresgélni cuccokat. Most neki vásárolunk, vagy nekem? De végülis nem zavart, addig is elüldögéltem egy fotelban. Már majdnem elaludtam, amikor anyám kirontott a próbafülkéből egy, meg kell hagyni szuper ruhában! Illetve egy kosztüm volt, fekete térdig érő szoknya, a rövid ujjú, szintén fekete kiskabát alatt pedig egy krémszínű ujjatlan felső volt. Mintha egyenesen anyámra szabták volna.

-Anya, nagyon jól nézel ki ebben! Mondd, hogy megveszed! – láttam rajta, hogy neki is tetszik, így talán boldog lesz pár napig. Ráadásul gondolom holnap is ezt akarja majd felvenni, a vacsorához tökéletes választás lenne!

-Igen, azt hiszem ebben leszek holnap este, amikor jön a főnököm, és családja. –na mit mondtam?

- Igen, én is erre gondoltam. Csak aztán nehogy rádmozduljon a főnök! -nevettem.

- Tényleg jól nézek ki benne? – megint kezdi...

-Igen, nagyon jól, csak menjünk már haza!

- Nem mehetünk, még neked is kell vennünk valamit! Meg nekem is ehhez cipőt. Átöltözöm, kifizetem, és mehetünk tovább!

Ne mááár! Annyira nincs kedvem vásárolgatni!

Bementünk még vagy 5 boltba, de nem találtunk semmi jó cuccot. Illetve anyám nem talált semmi olyan cuccot, ami a holnap esti vacsira megfelelő lenne. Én találtam pár nadrágot, meg felsőt, de persze ezek nem illenek a holnap estéhez. Igazából nem is kerestem semmi elegáns darabot. Inkább anyámra hagyom, a végén így is, úgy is az van, amit ő akar... A hatodik boltban végre rátalált egy fekete szoknyára. Na neee! Combközépig ér! Miért nem lehet nekem is legalább térdig érő a szoknyám? Miért? Fel sem próbáltatta, mondván, biztosan jó lesz... Hát, ha anya mondja...

Egy másik boltban, kb. a tizedikben talált egy blúzt is. Hát, szóval, hogy...EZT AZÉRT NE! Nem elég, hogy átlátszó, ráadásul pink, még a kivágása is elég mély. A dereka pedig szűkített. Ha ez alá csak melltartót veszek, tuti, hogy minden kilátszik. D anyám szerint ez nem nézne ki jól toppal. Szuper. Aztán azt mondta örüljek, amíg hordhatok ilyen ruhákat. Hát tényleg, nagyon örülök...

De egy estét csak kibírok majd. Viszont ott van egy zavaró tényező is. Rob. De leszarom. Le van szarva. Úgy teszek majd, mintha ott sem lenne. Valószínűleg ő is így lesz vele, azok után, ami tegnap történt. Tényleg, arra még nem is gondoltam, anyám hogy meg fog lepődni az összevert arcán. Ahogy elképzeltem az arcát, mikor meglátja, hogy nem egy jóképű kis finom srác jött... Muszály volt nevetem. De anyám szakított ki a gondolataimból, és átterelt egy cipőboltba.

Ott megvettük a cipőket mindkettőnknek, neki egy egyszerű feketét, hegyes orral, kb. 10 centis sarokkal. Nekem persze még a sarka is magasabb volt, kb. 13-14 centis, az orra elöl nyitott volt, és a sarok belső része pedig piros. Ilyet eddig csak a színésznőkön és modelleken láttam. Egy biztos, hogy én holnap egész nap ebben fogok mászkálni, nem akarok megint elcsesződni.

Végre megvan minden, mehetünk haza!

*

Otthon takarítottunk egész délután, mert még voltak dolgok, amik nem voltak kipakolva, főleg a konyhában és a fürdőszobában. Ő elintézte azokat, én pedig a szobámban takarítottam. Igaz, hogy még csak nemrég pakoltam el mindent, de máris akkora kupi van, mintha egy éve nem takarítottam volna. De amúgy miért is kell kitakarítanom a szobámat? Mintha pont ide akarnának majd jönni...

Mikor kész lettünk megvacsoráztunk, aztán beszélgettünk kicsit a suliról, meg a tanárokról, aztán olyan téma került terítékre, amire nem számítottam:

-És, mi a helyzet a fiúkkal? Van valaki, aki tetszik?

- Nincs.-vágtam rá gyorsan. – Én most megyek, lezuhanyzom, aztán lefekszem rendben?

- Rendben kicsim, most megengedem, hogy holnap sokáig aludj, hogy kipihenten tudd fogadni a vendégeinket, főzni pedig úgyis csak délután fogunk, úgyogy segítesz majd!

-Jól van! Jóéjt!

Majd felmentem a szobámba, lezuhanyoztam lefeküdtem, de nem tudtam elaludni. Ahányszor csak a másnapi vacsorára gondoltam összerándult a gyomrom. Már fél tizenegykor lefeküdtem, de csak éjfél körül sikerült elaludnom.