1. fejezet

De utálom ezt. Mindennél jobban utálom. Még a céklánál is jobban. Na jó, annál jobban talán nem. Nem is tudom mit csinálnék, ha céklát kellene ennem. De most mi a faszért pofázok cékláról, ha éppen egy kb. 1 mázsás dobozt cipelek az én 50 kilómmal? Csoda, hogy nem roppanok össze... Apa meg valamit szarakodik az autóval, nemhogy inkább nekem segítene...De nem, merthogy ezek az én bisz-baszaim...És akkor mivan? Attól még mindig 50 kiló maradok, és egy gyenge nő. Najó, ha nem ismerném magam, ezt most el is hinném... Szívós csajszi vagyok. Ezaz! SZÍVÓS CSAJSZI VAGYOK! De ez akkor is baszott nehéz!!! Húhh, végre...

-Kristen Stewart! Mégis mi a jó büdös francot képzelsz magadról? –Mi baja van anyámnak?Hoppá! Úgylátszik a virágoknak is túl nehéz volt a dobozom...- Még ma elmész virágmagokat venni! Mit fognak gondolni a szomszédok? Most költözünk be, és máris tönkretesszük az egész kertet? Ebéd után, pedig elülteted a tulipánmagokat!

-Igenis, főnökasszony! – ezt nem kellett volna? Mostmár mindegy... De lehet hogy 3 napig csak vizen és kenyéren élhetek?? Persze, erre lehet, hogy mégsem lenne képes... Azért lehetett volna megértőbb is nem?? Kurva nehéz volt az a rohadt doboz! Most meg cipeljem fel az emeletre?? Mi vagyok én? Hopp, és megint ez a fájdalom a vállamban...

Már csak 3 lépcsőfok... Még pár méter a szobáig...És megvagyok!!! Az ujjaim meg lassan leesnek. És még ma ültetnem is kell?? Ki a franc találta ki a kertészkedést? Jajj, de seggbe rugdosnám!!! Persze nem ő tehet anyám növény mániájáról. Arról csak apa tehet. Ő vett neki minden karácsonyra és szülinapra egy baszom virágot! Az ember lánya, pedig nyilván nem mond olyan a saját apjára, hogy seggberugdosná!

Szerintem elintézem a virágmag vásárlást még ebéd előtt, aztán hazafelé beugorhatnék valami étterembe is megvenni az ebédet, legalább nem kell rendelni. Merthogy anyám nem fog főzni, az is biztos... Inkább a növényeit fogja trágyázni egész nap... Felkapok valami tűrhető ruhát, ha megtalálom melyik dobozban vannak... Ezek a plüsseim, ebben vannak a tisztálkodószerek, itt a fehérnemű, akkor már nem lehet messze!! EZAZ! Megvan! Hát itt csak pár alapdarab van, de jó lesz ez, fél óra múlva úgyis itthon leszek! Egy farmer csőnaci egy fehér top, egy lila, kockás ing, meg egy converse. Szuper. Felkapok egy fekete tatyót és megyek is.

-Szia anya! Szia apa! –száguldok le a lépcsőn, de tudom, hogy ennyivel úgysem úszom meg...

-Hová mész?-na, vajon hova? Ennek emlékezetkiesése van, vagy mi a franc?

-Magokat venni! Te mondtad, emlékszel?

-És tudod hol kapsz ILYEN magokat?- hát a virágmagboltban nem? Várjunk csak, milyen magokat? Vannak különleges magok? Vagymiazisten??

-MILYEN magokat?

-Látod, ezt sem tudod!-mondta gonosz vigyorral! Na bumm! ő jobban tudja milyen egy ILYEN mag...És akkor mivan??

-Akkor mondd el!

Erre elkezdett nekem magyarázni, meg rajzolgatni egy cetlire...Az is kiderült, hogy virágmagbolt nem létezik...Mégis honnan kellett volna tudnom?Asszem az útvonal is rajta van, hogy jutok a boltba. Anyámék egy héttel ezelőtt eljöttek körülnézni LA-be, hogy milyen helyek vannak a környéken, én akkor egy búcsúbulin voltam, engem búcsúztattak...Nem mintha olyan sok barátom lett volna, de mindenki ismert és tudta ki vagyok a botrányaim miatt. Kb. én voltam a suli Lindsay Lohan-je. Ezen a helyen viszont szeretném, ha másképp lenne, és megúzhatnám magam, hogy csak a tanulásra koncentrálhassak.

*

Végre elértem a boltot! Aranyos kis helynek néz ki! Ilyen kis cserepes virágok vannak kirakva... Érdekes, nem félnek, hogy bárki csak úgy elviheti? Mindegy, mért is foglalkoztat ez engem? Gyorsan megveszem azt a szart és itt sem vagyok. 10 perc volt az ideút gyalog. Anyám persze nem engedte, hogy kocsival jöjjek, merthogy nem árt egy kis testmozgás...Mintha el lennék hízva! Könyörgöm!!! Hányszor ismételjem, hogy 50 kiló vagyok??? Talán annyi sem!

-Jónapot miben segíthetek? –miafasz?

–Hmm? Izé, őő....-jah, hogy az eladósrác szólt hozzám... Veszettül elkezdtem keresni a papírt, amit anyám nyomott a kezembe a cucc nevével. Te jó ég, úgy beszélek, mint aki drogot akar venni!Megvan!-ebből kérek 2 csomaggal. Meg azt a kis ibolyát!-Honnan a faszomból tudtam hogy az ibolya?? Mindegy, a lényeg, hogy a szobámban jól mutat majd a pici virág, a pici cserépben. Mondjuk a szoba sem nagy, egy nagyobb nővény aligha férne el benne...

Hazafelé még beugrottam egy étterembe, vettem elvitelre pár csirkeszárnyat, meg sültkrumplit. De nehéz lett a táskám! De legalább nem egy mázsás, mint reggel a doboz.

Otthon megebédeltünk, majd anya felküldött a szobámba, hogy pakoljak ki mindent. Es azt akarja, hogy ezek után még kertészkedjek is? Mi ez itt? Rabszolgának használnak a saját szüleim? Ilyen nincs...

*

Huhh, már este fél hét van? Csak mostanra találtam mindennek helyet, de az már más kérdés, hogy meg-e fogom őket találni. Kajás is lettem a sok munkában, de holnap suli után lazítani fogok! Te jó ég!! Holnap suli! De mért is izgulok én ezen? Nem szoktam izgulni! Legalábbis eddig nem izgultam semmin. Bár nem sűrűn fordult még elő, hogy új suliba mentem. Csak egyszer, amikor befejeztem az általánost és gimibe mentem. De akkor sem izgultam...Most viszont olyan rossz előérzetem van. De biztosan csak ki vagyok merülve.

Lejöttem a konyhába kajálni valamit. Hátha van valami a hűtőben. Oké, csinálok egy pirítóst magamnak. De hol vannak az ősök? És mi az a rózsaszím a bejárati ajtón? Micsoda rejtélyek!! Még egy ilyen hülye mint én, nincs, az is biztos! Áh, ez egy rózsaszín cetli:

,,Elmentünk apáddal egy étterembe kettesben romantikus vacsorára. Nem kell megvárnod! Szeretlek:

Anya´´

Csodálatos! A szüleim romantikáznak, én meg haljak meg unalmamban itthon! Egyszerűen csodálatos! Mi a francot kezdjek magammal? Talán...Hoppá, a telefon! Méghozzá a vezetékes! Hol is van? Itt nincs, talán az előszobában...Meg is van!

-Haló!

-Jóestét! Jules Stewart-tal beszélek?-egy férfi hang, szerintem kb. 40 éves lehet.

-Nem, én a lánya vagyok, ki keresi?

-Richard Pattinson vagyok, a főnöke.-elég szigorúan hangzott, mintha legalábbis a hangjából tudnom kéne ki ő... De ilyenek a gazdagok, azt hiszik minden az övék és mindenki tudja kik ők. Hát én nem.

-Értem. Anya most nincs itthon, átadjak neki valamit?-kicsit félve kérdeztem, de aztán nem ordította le a fejem, mint ahogy azt gondoltam...inkább úgy beszélt, mint akit nem is érdekel az egész.

-Nem, majd holnap megbeszéljük az irodában. Viszont hallásra.

-Viszhall!

Hát ez meg mi volt? Vajon mit akarhatott anyámtól? Mindegy, anyám úgysem tudja tartani a száját semmiről, úgyis megtudom egyszer. De most megyek lefürdöm, aztán TV-zek egy kicsit.

*

-Kristen! Kelj fel! Elaludtál a kanapén!- hallottam anyám hangját.

-Mi van? Reggel van?-kérdeztem álmosan.

-Nem, de menj fel a szobádba és aludj az ágyadban, itt elalszod a nyakadat!-persze, most is prédikál...

-Jólvan na!

Fölcammogtam az emeletre, megnéztem az órát. Még van néhány órám aludni. Csak fél egy van. Micsoda? Fél egy van? Hol a francban voltak anyámék fél egyig? Áhh...most túl fáradt vagyok gondolkodni. Holnap nagy nap lesz! De még mindig ott az a rossz előérzetem...

ÉS KOMIKAT KÉREK! DE KOMOLYAN! MINDENKI ÍRJON LEGALÁBB EGYET! LÉGYSZI!! KÖSZIKE! ÉS PUSZIKA J