Reggel a telefonom ébresztésére keltem. Kivánszorogtam a fűrdőbe és megmosakodtam. Hát mit mondjak? Nem vagyok valami szép látvány így reggel. De egy kis korrektor és szempillaspirál segít. Csak ezeket szoktam használni. Meg néha szemceruzát és arcpírt is, de mint már mondtam, most szeretnék meghúzódni és csak a tanulásra figyelni. Felkaptam egy fekete csőnacit egy fehér topot és egy fekete inget amit csak a mellemig gombolok be , meg egy vastagabb övet a derekamra. Most egy kicsit divatosabb vagyok, mint szoktam, de a conversemről nem mondok le. De most abból is feketét választottam. Leszaladtam a lépcsőn szóltam apának, hogy nem vagyok éhes, és elindultam. Anya már korán bement az irodába dolgozni. Nem is volt időm szólni, hogy kereste tegnap az a hülyenevű emberke. A Richardra emlékszem, de a családneve kiesett.
Természetesen megint gyalogolok, mert apám nem meri megengedni, hogy vezessek, anélkül, hogy anyámat megkérdezné előtte. Ő meg dolgozik...Mi a papucs, ha nem ez?
O-ó, mindjárt a kapunál vagyok. Van ott valami szar repedés a járdán, csak nehogy elessek benne. Nagy gáz lenne, ugyanis a helyi menő banda ott menőzik az kapuban, biztosan kiröhögnének, mint szegény kövér csajszit, aki alig fért el mellettük, ugyanis a másik oldalon meg éppen 3 csaj jött. De a fiúk 4-en vannak. A lányok 3-at kultúráltan lesmároltak, csak az egyik maradt szabadon, biztosan késik a barátnője. Vagy mára még nem újtított be egyet? Meg kell hagyni, elég jól néz ki! De persze mindegyikük. De nincs időm jobban megfigyelni, be kell mennem a terembe. Illetve a tornaterembe, mivel az első óra tesi. De mindig is jó voltam belőle, nem kell félnem. Ezután biológia, majd zene, földrajz... Egész gyorsan elment ez a nap. Igaz, nem sokat tanultunk, mivel szinte mindenki a szünetéről számolt be, meg engem mutattak be mindenhol. El kellett mondanom honnan jövök, hogy mi szeretnék lenni, és az egyik szünetben megismertem egy aranyos csajszit is, Ash-t, meg a barátnőjét Nikki-t. Azt hiszem mostantól az én barátnőim is. Nagyon rendesek, és mindent tudnak, ami a suliban történik. Értesültem 2 szakításról is, pedig azt sem tudom, kikről volt egyáltalán szó. Megtudtam, hogy a menő bandák tagjai nem végzősök, mint azt gondolná az ember, hanem 3.-osok. Szóval még 2 évig el kell őket viselnem. Azok a ribancok nagyon ellenszenvesek nekem...Meg a fiúk is. Annyira nagyképűek. Amióta itt vagyok, azaz egy nap, már vagy 20 embert kiröhögtek. Remélem engem nem fognak, amikor pár pillanat múlva elhaladok mellettük, ugyanis megint a kapuban állnak. Ugyan, miért is röhögnének ki, amikor...
-Ááá..
Mondjuk ezért. Arról a kurva repedésről teljesen elfeledkeztem és egy óriásit csesződtem benne. A rohadékok meg jól kiröhögtek. Asszem a jobb bokám be fog kékülni, fáj egy kicsit. Ezek a rohadékok meg még mindig rajtam röhögnek és bámulnak közben. De ne higgyék, hogy elbőgöm magam, vagy megsértődöm mint a többiek. Feláltam és meghajoltam egy nagy vigyorral a képemen, mintha minden teljesen direkt lett volna, majd azt mondtam:
-Semmi bajom-és indultam is volna hazafelé, de a jobb lábam iszonyatosan elkezdett hasogatni- Azt a kurva életbe, bassza meg, bassza meg, bassza meg! –Erre mind a négyen rám kapták a tekintetüket, úgy látszik előbb jól elintéztem őket, mert már teljesen másról beszéltek, nem rajtam röhögtek. Én nekitámaszkodtam a kerítésnek és kivettem a magas szőkés srác kezéből a telefont, erre olyan tekintettel nézett rám, mintha nem látná, hogy súlyosan megsérültem.
-Hogy hívnak?-kérdeztem tőle
-Rob, de...-kezdte volna, de megállítottam.
-Nézd, Rob, vagy kölcsönadod a telefonodat, hogy felhívjam apámat, vagy te magad viszel haza.A hátadon!
-Ennyire fáj?-szólalt meg egy nagydarab srác.
-Téged hogy hívnak?
-Kellan.
-Nem, Kellan, egyáltalán nem fáj, csak azért beszélgetek itt veletek, mert annyira jólesik.-Mondtam és közben magamra erőltettem egy mosolyt.
-Komolyan? – ezt már egy alacsonyabb, indiánkinézetű srác kérdezte.
-Téged meg hogy hívnak?
-Taylor.
-Nem Taylor, képzeld, egyáltalán nem gondoltam komolyan!
Majd elkezdtem bepötyögni apám telefonszámát. Szerencsére felvette.
-Szia apa!
-Szia kicsim!
-Az van, hogy elestem egy ilyen izében, és kibaszottul fáj a lábam, jó lenne, ha értem jönnél a sulihoz kocsival.
-Rendben, 10 perc és ott vagyok! Maradj ott, ahol vagy!
-Oké, köszi.
Visszaadtam a szexi srácnak a telefonját, megköszöntem és elkezdtem zenét hallgatni az mp4-esemen. Nem akartam többet beszélni velük. Épp elég, hogy tőlük kellett segítséget kérnem. Apa hamar megérkezett, talán nem is volt 10 perc. A kocsiig valahogyan eljutottam, úgy, hogy belé kapaszkodtam. A magas szexi beképzelt gazdag srác végig minket figyelt. Meg a többi is. Majd mikor indultunk intettek egyet. Mintha annyira érdekelném őket ...
*
Otthon felpolcolta apa a lábamat, és ágyba hozta az ebédet. Majd utána bekötötte a lábamat és egyedül hagyott, de előtte az ágyba pakolta a sulis cuccaimat. Aranyos tőle, hogy így törődik velem. De végülis ez a dolga, nem? Viszont holnap el kell utaznia 2 hétre. Mi lesz velem? Egész nap egyedül?? Még sosem volt ilyen...Anyám egészen estig az irodában lesz, ha jól tudom fél nyolcig, és ez így lesz minden hétköznap. Bár jobb is nekem anya nélkül. De apa hiányozni fog. Most elment a szobájukba pakolni. Én meg bepakoltam a holnapi órákra, 10 perc alatt megvoltam mindennel, majd bealudtam.
*
Este fél 8-kor felébredtem. Anyám az előbb jött be megnézni, azt mondta, ő fog elvinni kocsival a suliig, aztán a kaputól a bejáratig majd oldjam meg valahogy. Hát köszi anya! Köszike, puszika. Asszem valahogy elmegyek a fürdőszobáig és lezuhanyzom. Holnap valahogyan túl kell élnem azt, hogy mindenki engem figyel, mert sántítok. De gáz lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése