15. fejezet

Megint Rob szemszög J Aztán a következő rész megint Kris lesz. J 

(Rob)

- Robert! Ülj le a kanapéra! – parancsolt rám apa.

- Oké. Mondjad!

- Mi történt az arcoddal? Kristen tette ezt veled? – ezt meg honnan tudja? Észrevehette rajtam az értetlenséget, ezért folytatta.- Találkoztam vele, és nagyon ki volt borulva. Valamint utalt rá, hogy nézzem meg az arcodat. És az öklét mutogatta. Nem értem én a mai fiatalokat fiam, de ez a lány nekem egészen szimpatikus. Nem akarom, hogy vele is csak játszadozz. Ezért úgy döntöttem, hogy elmegyünk hozzájuk vacsorára vasárnap. Ott pedig szépen békét köthettek. És megígéred neki, hogy nem fogod többé zaklatni.

- De én nem zaklatom, apa! Ő is akarja...-majdnem elszóltam magam.

- Mit akar?

-Semmit, semmit... Hagyjuk! A vacsoráról pedig ne is álmodozz!

- Válogasd meg a szavaidat! Igenis elmegyünk hozzájuk! Felhívom Jules-t.

Aztán felhívta. Végig próbáltam könyörögni neki, hogy ne tegye, de nem engedett.

*

Szombaton egész nap csak henteregtem az ágyamban, főleg Kris járt az agyamban. Úgy éreztem szétrobbanok, ha nem szerzem meg magamnak.

Délben anya is bejött, hogy megnézze az arcomat, rendesen le lettem szidva. Apa persze semmit nem mondott neki Krisről, nem akarta felzaklatni. Én meg pláne nem, ezért én sem mondtam neki semmit. Nem is lenne mit mondanom. Nem érzek iránta semmit. Azt meg nem fogom a saját anyámnak ecsetelni, hogyan akarom Őt megszerezni. Mert nem akarok többet...azt hiszem. NEM!! Tudom, hogy nem akarok többet! Jaj, Rob, mibe keveredtél...

*

Vasárnap fogalmam sem volt, hogy mi vár rám majd este. Azt gondoltam, hogy Kris majd egyszerűen figyelembe sem vesz. Erre meg jön azzal a ruhájával, amiből rögtön arra következtettem, hogy miattam vette fel.

Aztán felhívott a szobájába. Nem mertem hinni a fülemnek. Nem gondoltam volna, hogy aztán Ő maga ajánlkozik fel nekem.

Amikor végre először megcsókolhattam ismeretlen érzések törtek rám. Nem csak vágyat éreztem. Azt akartam, hogy neki jó legyen. Semmi mást. Nem érdekelt, hogy hol vagyunk, hogy a szüleim lent vannak, és nyugodtan beszélgetnek. Nem érdekelt más, csak Kristen.

Megrpóbált ellenállni, és elmenekülni, de visszahúztam az ágyra és simét birtokba vettem Őt az ajkaimmal és kezeimmel egyaránt. Viszont valami változott. Már nem élvezte. Legalábbis nekem nagyon úgy tűnt. Csak feküdt, mint egy darab fa. Nem láttam értelmét folytatni. Elfordultam tőle, nem akartam látni, ahogy esetleg undorral néz rám.

Egyszercsak azt vettem észre, hogy kiszalad. Gondoltam hányni megy. Egyértelmű, hogy nem akar már engem. Pedig amikor megcsókoltam még úgy tűnt élvezte. És eddig bármikor, ha hozzáértem, megremegett. Már a puszta közelségemtől is zavarba tudtam hozni. Nem tudom, hogy mi történt.

Aztán egyszercsak meghallottam egy ajtócsapódást, majd hogy Mrs. Stewart Kris nevét kiabálja. Nem értettem, hogy mi történik, de hirtelen valami furcsát éreztem a mellkasomban. Aggódtam. Érte. Érte aggódtam. Még szinte soha nem éreztem ezt. Ilyen mértékű aggódást.

Lerohantam a lépcsőn, ahol az a látvány fogadott, hogy anya és apa Mrs. Stewart-ot vigasztalják a bejárati ajtó előtt.

- Merre ment? – kérdeztem tőlük, mikor odaszaladtam hozzájuk.

Nem hittem el, hogy képes csak így elmenni, mindenki szétaggódja magát miatta. Ez egy nagyváros, nem egy kis falu, vagy mittudomén. Ráadásul alig egy hete költöztek ide. Mégis mit gondolt?

Ezeket a gondolataimat nagyjából neki is elmondtam, amikor végre utolértem. Elég messzire eljött, pedig alig pár perce futott el. Az en kabátom volt rajta, éppen szagolgatta, amikor megfordult. Nem tudtam, hogy magától tette, vagy azért, mert meghallotta, hogy jövök. De valószínűleg magától, mert eléggé meglepődött. Én meg akkor lepődtem meg, mikor egyszercsak megcsókolt. Már tényleg nem értettem semmit. Az előbb még nem akart engem...aztán most meg csak úgy lesmárol? Ki érti a nőket... Főleg Kristent.

Eldöntöttem, hogy ez így nem fog működni. Közelebb kell hozzá kerülnöm, de már nem csak azért, hogy végre megkapjam. Már én is meg akaratam ismerni. Így pedig semmi esélyem nála.

Másnap mikor megláttam, hogy Joe-val jött suliba, azonnal elvetettem ezt az ötletemet.

Már nem akartam tőle semmit. Aztán elhívott ebédszünetben beszélgetni.

Nem volt kedvem menni, de gondoltam még egyszer megpróbálok hatni rá. Szerencsém volt.

Még Joe is pont akkor jött be, mikor éppen csókolóztunk. Nem hittem el, hogy mekkora szerencsém van. Ezek után szóba sem fog vele állni. Legalábbis szerintem. Ezek után egyetlen férfi sem lenne képes együtt lenni valakivel. Már többször kapott minket rajta hasonló helyzetben.

Akkor, ott a szertáran mégis erőt vettem magamon, és bocsánatot kértem. Nem kellett hazudnom, tényleg bántott, hogy bántottam. Magam is meglepődtem, de tényleg ez volt az igazság.

Aztán az ebédlőben akaratlanul is eszembe jutott az, hogy miért is nem vagyunk már barátok Joe-val. Kris is ésrevette, hogy valami bajom van, ezért elkezdett kérdezősködni. Szerencsémre pont becsöngettek.

Egész órán még mindig csak Cindy járt a fejembe. Úgy tűnt, az egész napomat elcsesztem azzal, hogy ekezdtem rajta gondolkodni. De akkor még nem tudtam, hogy Kristen hajlandó lesz eljönni velem. Na jó, egy kicsit becsaptam, de a cél szentesíti az eszközt.

Azon már végképp meglepődtem, hogy egyszercsak az ágyban találtam magunkat, félreérthető helyzetben. Kris alattam feküdt, a levegőt nehezen vette a sikítozástól, bár reménykedtem benne, hogy azért részben miattam is.

- Most mi lesz? – kérdeztem.

- Csókolj meg! Kérlek! – meglepődtem a szavain, de teljesítettem a kívánságát.

Viszont azonnal eszembe jutott, hogy valószínűleg le fog állítani, mikor éppen belemelegedek a dolgokba, ezt pedig meg akartam előzni. Felültem, és elfordultam tőle.

Kis idő múlva apró kezeit éreztem a vállamon. Bevallottam neki, hogy féltem az egómat. Hát nem volt valami boldog. De aztán azt mondta, hogy kíván. Ezek után ismét felbátrodtam, és Kris megint meglepett, mert beleegyezett abba, hogy itt, és most az enyém legyen. Egyszerűen nem hittem a fülemnek.

A kezeit a nyakam köré kulcsolta, így húzott magávoz még közelebb. Mostmár elhittem neki mindent. Elhittem, hogy itt van a karjaimban. Egy szenvedélyes csók után áttértem a nyakaira. 

A pólója alá nyúlva simogattam, de muszály volt elszakadnom tőle, mire egy értetlen pillantást kaptam cserébe, de amint látta, hogy csak a pólómtól akartam megszabadulni, megnyugodott. Elkezdtem feljeb húzni a felsőjét, mire Ő felemelte a karjait. Pár pillanat múlva, már csak egy melltartó fedte gyönyörű felsőtestét. Kicsit mintha megijedt volna, talán túl sokáig bámultam.

- Csodálatos vagy!- mondtam neki.

Gyorsan levettem a nadrágomat is, mire most ő kezdett engem bámulni. Muszály volt elmosolyodnom. Visszatértem hozzá, és hátradöntöttem az ágyon. Mindenét végigsimogattam, minél többet akartam érezni belőle. Hevesen csókoltam, közben kigomboltam a nadrágját, de egyelőre nem mentem tovább. A melltartón keresztül kezdtem kényeztetni a melleit ajkaimmal, majd egy idő után nem tudtam visszafogni magam, érezi akartam, mennyire kíván. Elkeztem a hasán keresztül közelíteni a kezemmel nőiessége felé, de mikor már a bugyija szélénél jártam, hirtelen elkapta a kezemet. Feljebb kúsztam, hogy lássam az arcát, de a szemiből csak vágyat tudtam kiolvasni. Viszont, mintha valamit mondani akart volna.

- Mi a baj? Valamit rosszul csináltam? – eddig senki nem panaszkodott, de Kris semmilyen tekintetben sem olyan, mint azok a lányok, akikkel eddig dolgom volt. Ezért gondoltam, hogy talán ebben is más kell neki. Bár így is gyengédebb voltam vele, és odaadóbb, mint szoktam.

- Nem. – nem értettem semmit, de erre a kijentésére felbátorodtam, ezért megmozdítottam a csípőmet, ami a nőiségének nyomódott ebben a helyzetben. Erre ismét leállított:

– Állj! Neh....csináld!- nem volt valami egyértelmű, de inkább leálltam, és kicsit ingerülten megkérdeztem tőle:

-  Csináljam? Vagy ne? Kristen beszélj világosan az istenért! 

Kb. fél perc múlva tudott csak megszólalni, aminek egyrészt örültem, mert ez azt jelentette, hogy nagyonis jól csináltam, amit csináltam, másrészt feszülten vártam, mit fog mondani.

- Én szűz vagyok!