14. fejezet

Szóval, mivel annyira akartatok Rob szemszöget, itt van. xD Szóval jól kibasztam veletek, még egy ideig nem tudjátok meg, hogy mi történt a vallomás után xD Azért ne nagyon utáljatok, ha kérhetem J Jó olvasást! :D

Az év elején elterjedt a hír, hogy új lány jön a suliba. Megörültem, hogy egy újabb kis kalandban lesz részem, úgysem tudnak ellenállni nekem. Mindig is tudtam magamról, hogy milyen hatással vagyok a nőkre.

Az első nap, rögtön láttam, hogy Ő az, amikor a kapu felé közeledett. Emlékeztem volna rá, ha már láttam volna. Biztos voltam benne, hogy Ő az új lány. Egyáltalán nem ilyennek képzeltem. Egészen apró, törékeny, de gyönyörű.

Láttam, hogy összebarátkozott Ashley-vel és Nikki-vel. Nem igazán ismerem őket, de szimpatikus lányok, olyanok, akiket nem feltétlenül megdugni akarok. Az ebédlőben is mellettünk van az asztaluk, gondoltam már rá, hogy esetleg összehozhatnánk a két bandát. De ezt az ötletet mindig elhesegettem. Most pedig főleg, mert meg kell kapnom az a lányt. Utána pedig nyilván nem akar majd velem egy legtérben tartózkodni. Mint az összes többi csaj is akit eddig megkaptam.

Viszont akkor még nem sejtettem, hogy vele nem lesz ilyen könnyű dolgom.

Délután megint láttam, amikor kijött a suliból. Valamin nagyon elgondolkodott, aztán egyszercsak azt láttam, hogy egy óriásit csesződött egy repedésben. Muszály volt nevetnem. Azért reméltem, hogy nem minden téren ilyen ügyetlen...

Meglepett, hogy nem sértődött meg, mint mindenki más, akit kinevetünk, hanem teljesen lazán kezelte a helyzetet. Azt állította semmi baja, de amint elindult, megfájdult a lába. Kikapta a kezemből a telefont, majd megkérdezte a nevemet. Megmondtam neki, aztán megpróbáltam visszakérni a telefonomat, de közbeszólt. Azt mondta, hogy ha nem akarom neki odaadni, akkor én vigyem haza. A hátamon. Szívesen megtettem volna, és ezt majdnem ki is mondtam, de amikor szólásra nyitottam a számat, Kel haverom megkerdezte, hogy tényleg annyira fáj-e neki. Persze, az aggódó mackó... Kristen válaszából csak úgy sütött, hogy nem szívesen kért pont tőlünk segítséget. Érezni lehetett belőle a megvetést. Pedig még csak nem is nem is ismer. De remélhetőleg meg fog. Legalábbis engem egészen közelről...

Taylor már emgint értetlenkedett. Azt hiszem ki kéne rakni a bandából. Illetve valahogy távolabb tartani magunktól. Mindig ő kever minket bajba, egyszer már majdnem kirúgták a suliból.

A gondolataimból a lány hangja szakított ki. Még a nevét sem tudom. Holnap első dolgom lesz mekérdezni Jessicától. Ő az informátorom a suliban. Mindent tud, mindenkiről. Egyszer le is feküdtem vele, de mindketten tudjuk, hogy nem lesz belőle semmi. Szóval azóta egyikünk sem nyomul. Barátoknak sem igazán nevezném magunkat. Összefutunk néha a folyosón, köszönünk, és ha valamit szeretnék tudni, ő azonnal megmondja. Ennyi. Tőle tudtam meg az új lány érkezését is. Akiről még álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen gyönyörű. És, hogy ilyen nehéz megszerezni.

Mikor befejezte a beszélgetést, visszaadta a telefonomat, és elkezdett zenét hallgatni. Nem akart többet velünk társalogni. Mégis mitől ilyen beképzelt?

Aztán mikor megjött az apja, betámogatta őt a kocsiba, aztán mikor visszanézett intettem neki. Nem intett vissza. Miért gondolja, hogy Ő több, mint mi? Mire ilyen fenemód büszke? Nem látszik gazdagnak. Inkább mi lehetnénk a nagyképűek. Illetve az is vagyok, de nem a pénz miatt...

*

Másnap megkérdeztem Jessicát, hogy hívják a lányt. Kristen. Kristen Stewart. Kris. Milyen gyönyörű még a neve is. Az egyik órán azon kaptam magam, hogy egy üres lapra firkálgatom a nevét. Illetve csak a monogramját. Kel mellett ültem, aki úgy bámult rám, mintha most árultam volna el neki, hogy nem létezik a Télapó. Percekig a füzetemet nézte. Aztán rám nézett. Mostmár aggódva. Nem értettem mi baja van. Igazából azt sem, hogy nekem mi bajom van. De biztos csak azért van, mert már régóta nem...Szóval kellene már egy csaj. És Ő látszik a legjobbnak. Ezért kell megszereznem. Minél hamarabb.

Ebédnél odamentem hozzá, amikor nem tudott válsztani a saláták közül. Gondoltam próbálok kedves lenni. De nem igazán vált be. Nem igazán akart velem beszélni, legalábbis nekem nagyon úgy tűnt. A tanácsomat sem fogadta meg, amit rosszul tett, mert egy nem igazán nőies mozdulattal köpte a tányérjába. Aztán a fejemre borította a tálja tartalmát. Ekkor elvágtak mindent. Visszarántottam magamhoz, a tĺat pedig kivertem a kezéből. Mit képzel magáról? Ő is ugyanezt kerdezte tőlem. Csak Ő ordítozva. Így az lett a vége, hogy az igazgatóhoz küldtek minket.

Nem játszhat velem csak úgy. Nem Ő irányít. Akkor eldőntöttem, hogy meg fogom kapni. Mindegy, mit kell tennem érte. Az enyém lesz. Segített az, hogy az igazgató azt kérte, hogy öleljük meg egymást. Meg is tettük. Csak Kristen egy kicsit tovább csimpaszkodott belém. Ez adott egy kis önbizalmat. Illetve, növelte azt. A sors megintcak a kezemre játszott, mert ott felejtette zavarában a táskáját. Hihetetlen érzések kerítettek a hatalmukba, amikor az ujja a számhoz ért. Mindent megadtam volna, hogy ne csak az ujját érezzem ott.

Aztán egyértelmű célzásokat adtam arra, hogy mit szeretnék tenni vele. Erre megint mérges lett, aminek az lett a vége, hogy a testünk teljesen egymásnak simult a relytekhelyünkön. A vágyam azonnal életre kelt, amit Ő is megérzett, azonnal megmozdította a csípőjét, mire még közelebb vontam magamhoz, erre már Ő is felnyögött. Viszont utána belemarkolt a hajamba, mire elngedte, ő pedig azonnal kislisszolt.

Az udvaron nem tudtam nem meghallani, amint Ash visítozik vele. Szemmelláthatóan hatással volt rá az akcióm.

Megtudtam Jessicától, hogy az anyja elutazik ma, aztán összeállt a kép. Az apám az anyja főnöke. Szuper. Ezentúl mindig tudni fogom, mikor nem lez otthon az anyja.

Akkor este is átmentünk egy kis buli reményében. De igazából én csak kíváncsi voltam a reakciójára. Viszont inkább az én reakcióm lehetett érdekes. Amint megláttam egy szál rövidnadrágban és egy topban, ráadásul melltartó nélkül, már nem érdekelt, beenged-e. Csak a látvány számított. Csodálatos volt. Csak az a kötés éktelenkedett a lábán.

Másnap rosszul nézett ki, illetve most is gyönyörű volt, de látszott rajta, hogy nincs minden rendben. El is ájult. Aztán a hősszerelmes megmentette. Szuper.

A következő napokban ott kötöttem belé, ahol csak tudtam. Még hazugságokat is állítottam róla Joe előtt. Ennek meg is lett az eredménye. A patkány elfutott. A haverjait meg rám küldte, hogy szedjenek szét. Ezek után még durvább voltam Kristennel. Akartam Őt. Nem akartam tovább várni. Azt mondta egy gyenge pillanatában, hogy ha nem fizetek neki, akkor nem teszi meg. Persze nem vettem komolyan, de ez jó oknak tűnt, hogy lejárassam mindenki előtt. Azt akartam, hogy neki is fájjon annyira, mint nekem.

Viszont arra nem számítottam, hogy ekorát tud ütni. Eddig csak pofozott. De most még a sebem is felszakadt, ami be volt varrva.

Mikor aznap hazaértem, apa már otthon volt. Azzal fogadott, hogy szeretne beszélgetni velem. Hát beszélgettünk....